Érdekes dolog az emberi természet. Mindig valami egyedire vágyik. Szeret egyedien öltözködni, építkezni, valami egyedit hozni létre, ami sehol máshol nincs, de legalábbis tágabb környezetében nem. Aztán gyakran nem kis fáradsággal véghezviszi a maga kis teremtését, és azon kapja magát (vagy tán soha nem is kapja), hogy bár szűkebb, avagy tágabb környezetében olyan vagy ahhoz fogható valóban nincs, de tele van vele a nagyvilág. Meglátásom szerint valahogy így jártunk mi is székelykapuink állításával, megőrzésével. Ezért csatlakoztam reménykedő örömmel és elköteleződéssel településünk kezdeményezéséhez. Nagyapáink az igazán egyedit évszázadokkal ezelőtt már megalkották, a jelenideig fenntartották. Most rajtunk a sor, hogy ácsolt, faragott, fűrészelt örökségünket tovább örökítsük.

Az értékes népi építészeti hagyományok megőrzése és éltetése mindannyiunk közös felelőssége. A kérdés, hogy mitől válik egy hagyományos kapu büszkeséggé és értékké, nem csupán esztétikai vagy anyagi szempontokat érint; sokkal inkább az identitásunk és kulturális örökségünk része. A 2022-ben indított Kaputól kapuig program még gyerekcipőben van, de hosszú utat tervez bejárni. A Szentegyházán jelenleg található hagyományos kapukat bemutató kiadvány után idén szeretnénk meglépni az első igazán nagy mérföldkövet: az év során egy lakossági pályázatot hirdetünk, amely lehetőséget ad arra, hogy a hagyományos kapuk nemcsak megújuljanak, felfrissüljenek, hanem új, szemet gyönyörködtető székelykapukkal is gazdagodjon településünk. Segítségeddel közösen valósíthatjuk meg álmunkat: egy élő, lélegző hagyományt, amely évtizedek múlva is méltán lesz a büszkeségünk!